Ezen a napon avattak hivatásos katonának

Tisztelt Olvasók.

 

Ebben a bejegyzésben életem egyik meghatározó állomását idézem fel.

A pontos dátum: 1986 augusztus 10. ( szombat), délelőtt 10.00-óra, a helyszín: Leninváros, a mai nevén Tiszaújváros.

Ezzel az ünnepélyes rendezvénnyel vette kezdetét naptári napra pontosan "11 évig tartó hivatásos katonai pályám”.

 

Kellemes emlékként gondolok vissza erre a napra, amely  harminchat évvel ezelőtt, életem egy meghatározó állomása volt.

Beteljesült egy álmom, hiszen sok-sok nehézséget leküzdve, vadászrepülőgépek mellé kerültem, amit nagyon vártam.

A Szakmunkásképző iskola utolsó évében 1984-ben felvételiztem Szolnokra, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola 2 éves speciális, tiszthelyettes képző iskolájába.

1986 nyarán sikeres vizsgákat tettem, majd augusztus 10-én "kiléptem a nagybetűs életbe”, mint hivatásos katona, őrmester rendfokozatban".

Tudtam, hogy Taszárra fogok kerülni, mert egyrészt ide kértem magam, másrészről a jó tanulmányi eredményeim miatt ezt a döntési lehetőséget kaptam.

Első és egyetlen beosztásom az egykori „101. Felderítő Repülő Század, sárkány-hajtómű üzembentartó mechanikus" beosztást jelentette számomra .

A katonai iskolán tanult MIG-21 típushoz képest  az akkori Magyar Légierőben 1983-ban rendszeresített, és "újnak számító SZU-22 M3-as típusú felderítő, vadász-bombázó repülőgép típusra kerültem.

6 hónapos "típus átképzés" és még sok újdonság várt rám(is) Taszáron.

Közel kerültem szülőfalumhoz ( ma már város) Lengyeltótihoz, hiszen 50 km nem olyan nagy távolság, és mégis csak „itthon vagyok”!

Így is történt!

Ma azonban feltörnek bennem a régi emlékek, megállok egy pillanatra, és elgondolkozok azon, hogy :... „Atya Úr Isten”!  Már 36 éve volt az avatásom!"...

Még kimondani is sok!

Még is úgy tűnik ennyi idő távlatából , mint ha "tegnap"  történt volna.. még tisztán felsejlik bennem a készülődés izgalma az avatásra, a gyakorlások, és a "Nagy Nap"...

A város központjában sorakozott fel az ország minden intézményének végzős hallgatója, valamivel több, mint 200 katona, és körülöttünk hihetetlen tömeg. Nem tudom, hogy a képek mennyire adják vissza azt, amiről írtam, de fantasztikus élmény volt, az biztos.

Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd az előljárók  beszédei,  és befejezéseként mint minden katonai "parádé" végén a "Díszmenet"!

Édesanyám jött el egyedül akkoriban az avatási ünnepségre, hogy részese legyen ennek a számomra oly fontos  eseménynek.

Nem győzök neki hálálkodni ezért, hiszen sokadik alkalommal hozott értem ilyen „áldozatot” anyaként.

Azért írom ezt, mert anyukámnak "akkoriban" a menetrend miatt nem volt csatlakozása Leninvárosba, hogy délelőtt 10-órára odaérjen, hanem egy vasútállomáson éjszakázott azért, hogy szemtanúja legyen életem egyik fontos állomásának.

Mára már egy kicsit megfakultak ezek az emlékek, és sajnos az egykori évfolyam társaim közül már többen "elmentek", ami nagyon szomorú.

A mai napnak azonban van egy "másik üzenete" is most a számomra mégpedig az, hogy bizony múlik az idő!

Az idő múlását megállítani ugyan nem tudom, de ma visszaemlékezek azokra a volt évfolyamtársaimra és egykori kiképzőimre, akiknek én  is köszönhetem azt, hogy sikeresen elvégezhettem Szolnokon a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola két éves tiszthelyettes iskoláját!

 

Vissza az előző oldalra