2004 június 30. Elment az utolsó Amerikai katona Taszárról. Avagy a "taszári Hattyúdal analógiája".

 

Mint ha itt se lettek volna Taszáron az amerikai katonák! Se  hírük-hamvuk nem maradt, pedig itt állomásoztak 9 évig. Szinte hihetetlennek tűnik az, hogy már 18 év telt el azóta mióta elmentek.

Reményekkel teli és bíztatóan induló jövő alternatívája csillant meg itt egykoron, majd később a kihagyott esélyek és lehetőségek "netovábbjaként" elhíresült kis magyar falu "félresikerült története"az, amiről ebben a bejegyzésben írok.

Nem akarok itt megsérteni senkit, de én belűlról éltem meg akkoriban hivatásos katonaként ezt az időszakot, és nem "elbeszélésekből és mende-mondákból" szereztem tapasztalatot.  

Taszár és az amerikai csapatok itt tartózkodása is egy "igazi Magyar Sikertörténet"! Ötvözve a "magyar mentalitást, a lehetőségek logikus ki nem használását, a kicsinyes , torz,  személyes politikai unintelligenciát a realitások figyelmen kívül hagyásával ötvözve.

Kérem engedjék meg, hogy mielőtt a bejegyzésem tárgyát képező eseményről írok, közre adjak néhány előzményt arról, hogy pontosan milyen út is vezetett 1995 év végétől  2004 június 30-ig. Így talán jobban megértik a bejegyzésem okát, és mondandóját.

Egy kicsit többről van itt most szó, mint egy búcsú ünnepségről a protokoll szerint, úgy gondolom.

Többen talán azt gondolhatják, hogy egy kicsit "messziről futok neki"a mondandómmal, de mindennek oka van, és most azt szeretném, ha" mindenki megértené a MIÉRT-et"!

Folytatva a bevezetőmben írott gondolataimat... mára már egyértelműen kijelenthető az a tény, hogy:  a "taszári Hattyúdal", az amerikai katonák itt állomásozásával kezdődött 1995-ben!

Akkoriban ezt először mindenki nagy lehetőségnek és esélynek aposztrofálta, hogy jönnek az amerikai katonák, lesz sok új, jólfizető munkahely. Gazdasági fellendülés, fejlesztések..és bizakodó, optimista hangok. " Itt állomásoznak majd olyan sokáig az amerikaiak is, mint az oroszok!"

Kezdődött azzal, hogy a magyar munkavállalókat foglalkoztató amerikai céghez bement egy helyi politikus azért, hogy ott túl sokat keresnek a magyarok, és így bérfeszültség lesz Kaposváron!

Hallott már ilyet valaki? Ez egyszerűen felfoghatatlan! 

Ahogy telt-múlt az idő, jöttek sorban a negatív politikai és katonai döntések, hivatkozva az amerikai igényekre, miszerint  nincs elég helye az amerikai csapatoknak a repülőtéren...később kiderült, hogy ez így, ebben a formában  nem igaz!

Erre hivatkozva: Megjött a parancs!

Első lépésként 1996-ban minden repülőgép áttelepült a pápai repülőezredhez a múszaki kiszolgáló állományal együtt. Ott kellett tovább folytatnunk a kiképzési repüléseket. Minden héten hétfőn hajnali 4-kor indultunk a honvédségi buszokkal Pápára, ahol a katonai lakótelepen lakásokban voltunk elszállásolva többen. A munka végeztével pénteken, vagy szombaton jöttünk haza. Ez csináltuk több, mint 1 évig.  El lehet képzelni, hogy család mellett milyen is volt ez a munka!

Minden esetre tettük a dolgunkat, és folyt a munka, és a kiképzési repülések éjjel-nappal.

Érdekességként jegyzem itt meg, hogy az a repülő század, ahol én dolgoztam, egészen pontosan a SZU-22-esek, 12 repülőgépünk volt, amelyek egy részét éppen akkor nagyjavították a Pestvidéki Gépgyárban sok milliárd Ft-ért. A felújítás után kaptak még a repülőgépek 12 évet, és ezer párszáz óra repülési üzemidőt. Nagyjából 10 évig még használhatták volna őket, és komoly harci potenciál lehetett volna..

Ezek után ki gondolta volna azt, hogy a SZEMÉTBE DOBJÁK mindet??

Ismét jött a parancs,: hogy 1997. 08.31-ig kivonják a hadrendből az összes repülőgépet és ennyi!

Nem is értettük először, hogy akkor ezt most tényleg komolyan gondolják? A Magyar Légierő egyetlen felderítő-bomázó repülőszázadát, aminek nagy részét  felújították milliárdokért, a szemétbe kell dobni?

Magyarország ennyire gazdag, hogy itt a pénz nem számít? Miért nem repültetik ki a felújított gépek üzemidejét, és utána esetleg eladják őket... de szemétre dobni?

Ennél pocsékolóbb, rosszabb, és dilettánsabb döntést még életemben nem láttam...de sajnos így történt, és senkit nem vontak felelősségre emiatt a mai napig sem !

Ezek után már nem volt meglepő az, hogy :  a nagy remények csak remények" maradtak, és a sok "politikai bába között bizony  elveszett ez a taszári gyerek "!

A "reális katonai koncepció is "elszállt" a "döntéshozók" fejéből akik Taszár községet " két vállra fektették a jól átgondolt döntésükkel"...szomorú, és méltatlan jövőt festve községünk egére.

Taszár neve és érdemei szép csendben a feledés homályába vesztek dicstelenül, és mellőzötten.

Az egykori "elsőlépcsős" vadászrepülő ezred, amelynek oly sokat köszönhetett Magyarország,  Kapos Bázisrepülőtérnek nevezve megszűnt 2005 december 31-én!

A repülőtér bezárása, és az alakulat megszüntetése előtti  évtizedekben az itt állomásozó repülőgépek óvták és védték hazánk légterét. Rengeteg magasan képzett, jó szakember végzett áldozatos munkát, és tette a dolgát nap, mint nap.

A repülés veszélyes üzem, és itt most nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik a legdrágábbat, az életüket adták a HAZA VÉDELMÉRE VALÓ FELKÉSZÜLÉSÉRT!

Azokra a katonákra kell emlékezni, akik itt éltek, és tervezték az életüket, és hivatásként választották a katonai pályát. Nekik köszönhettük oly sokan a napi nyugalmunkat. Sok más érdemük mellett a számtalan ÁLDOZATUK is a feledés homályába veszett!

Én személy szerint  mindent megtettem akkoriban polgármesterként, a nagymúltú taszári repülőtér bezárása, és az akulat felszámolása ellen..sajnos eredménytelenül !

Szerettem volna elkérni azt, hogy Kaposvárról költöztessék ki a Logisztikai   Ezredet, hiszen itt minden feltétel és körülmény adott volt a feladataik ellátására, de ebben sem támogatott senki! A logikus és ésszerű indokaim és érveim akkor, és ott, süket fülekre találtak az akkori Honvédelmi Miniszter él, amikor személyesen találkoztam vele.

Idézem:... " Polgármester úr! Ez nem szakmai, hanem politikai döntés..Kérem vegye tudomásul.." Hangzott a válasz..

Ezután már nem volt már mit tenni!

Idén lesz 27 éve annak, hogy a 1995 decemberében a parlament megszavazta az amerikai csapatok állomásozását Magyarországon.

Egy csapásra "híressé" vált Taszár község neve a "nagyvilágban", és a média figyelme községünkre irányult. Annyi politikus járt Taszáron, hogy talán többen el sem hiszik.

Igyekeztek személyes erényeket kovácsolni látogatásukkal az amerikai csapatok itt tartózkodásából. Ezekből az "erényekből" azonban forintban kimutathatóan nem jutott annyi pénz községünknek, mint ahogy azt a legtöbben gondolták!

Egészen pontosan a konvojok miatt a község útjai mentek idő előtti tönkre, és a "falu" csatorna rendszerének kiépítése volt az a költség, amit Taszár akkoriban konkrétan megvalósíthatott ebből az "amerikai jelenlétből", ha forintosítani szeretném.

Volt még egy másik anyagiakban is kifejezhető "haszna" Taszár községnek 2002-Ben. Utalva az "Iraki önkéntesek" kiképzése miatt kialakított  "védelmi-biztonsági gyűrű" okán, amit  Taszár köré "vonták" .

Ez akkoriban a fokozott rendőrségi jelenlét, és az emiatt lakosságra nehezedő "többlet kellemetlenség, magyarul a helyi lakosok folyamatos igazoltatása és ellenőrzése miatt kiakult kellemetlenségek kompenzálása" miatt ajánlotta fel az önkormányzatnak az akkori Honvédelmi Miniszter.

Egészen pontosan 100 millió Ft-ot, amit a lakótelepet érintő infrastrukturális felújításra használhattak volna fel! ( utak, járdák, közvilágítás, stb, stb) Egy szóval sok lehetőség volt.

Ebben az időszakban volt Taszár községnek megbízott polgármestere, hiszen a korábbi lemondott, és emiatt 6 hónapig az akkori alpolgármester látta el a polgármesteri feladatot.

Ez a lakótelep felújítására elkölthető 100 millió Ft nem kapott nagy nyilvánosságot akkoriban, hiszen erről senki nem beszélt, a képviselő-testület nem tárgyalta, hanem "csak úgy" eldöntötték, hogy a volt HEMO-a mai önkormányzat épületét újítsák fel ebből a pénzből.

Mint később a polgármesteri vlasztások után kiderült, ez a felújítás konkrétan 68 millió Ft-ba került, és amikor a maradék 32 millió Ft-ot kértem a Honvédelmi Minisztériumtól , akkor " Nemes Egyszerűséggel "elhajtottak"!

Amikor 2003-ban polgármesterként tájékozódtam erről az ügyről, akkor az alakulat parancsnoka is kifejezte nemtetszését ezzel az átgondolatlan döntéssel kapcsolatban, és szerintem jogosan.

Büszkék vagyunk rá, hogy akkoriban Taszáron járt az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke: Bill Clinton, vagy a tragikus körülények közt elhunyt Lady Diana Hercegnő is. Ezek a kiemelkedő események is mára már mind a múlt homályába vesztek, és szép emlékekké"szelidültek".

Ezeknek a prominens közéleti személyiségeknek a látogatása akkoriban  "óriási" szenzáció volt , amit a helyi repülő múzeumban porosodó fényképeken őriztek meg a jövő számára ! Ennyit, és nem többet!  

Hazánk számára az a legnagyobb eredmény ebből 9 évnyi amerikai jelenlétből, hogy Magyarország sikeresen csatlakozott a NATO-hoz. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ezért a Taszáron szolgáló magyar katonákat is illeti köszönet! Ezek az erények is mind elmúltak, és lassan így került lakat Magyarország legnagyobb katonai repülőterének kapujára.

 

Ezek voltak az előzmények Tisztelt Olvasók.

 

2004 junius 30-án nagyszabású ünnepség keretében búcsúztatták az Amerikai csapatokat Taszárról.

Az ünnepségen a  "9 közös év" munkáját méltatta George W. Walker, az Amerikai Egyesült Államok akkori nagykövete, és ajándéktárgyakat adott át.

Ilyen tárgyakat kapott a Somogy Megyei Önkormányzat képviseletében Dr Gyenesei István akkori elnök, Kaposvár Megyei Jogú Város képviseletében Szita Károly polgármester úr, és Taszár község képviseletében én is.

Ezt az ajándékot a mai napig erekjeként őrzöm. Természetesen a fenti személyek (köztük én is ) mondtak beszédeket méltatva az együttműködésünket, valamint adtunk át különböző ajándékokat a nagykövet Úrnak.

Azt talán még kevesebben tudják de most leírom, hogy az ünnepség előtt személyesen beszéltem George W. Walker nagykövet úrral, és a segítségét, támogatását kértem abban, hogy az amerikai csapatok részére feleslegessé vált, itt hagyott rengeteg asztalt, székeket és egyéb eszközöket adják oda térítésmentesen a települési önkormányzatoknak, vagy civil szervezeteknek, ha lehetséges.

A válasz : Igen volt, és a részleteket később egyeztetjük..

Így is történt, az ötletemet az akkori Somogy Megyei Önkormányzat vezetése nyomban "átvette" és koordinálta az önkormányaztok  igényeit, és a szállítást.

Taszár község "néhány asztalt és széket igényelt", azt is kérelem írása után! Megjegyzem, hogy hosszú sorokban álltak a teherautók a laktanya kapu előtt azután, amikor a hír elterjedt az önkormányaztok között.

Nem akarok nagyképűnek tűnni, de ez akkoriban az én fejemből "pattant ki", és sikeresen meg is történt. Örültem annak, hogy segíthettem ilyen formában más önkormányzaton, és civil szervezeten. Voltak olyan polgármester kollágáim, akik meghallották a szerepemet, és felhívtak, hogy megköszönjék a segítségemet. Jól esett, hogy őszinte legyek, mert a köszönet nyilvánítás mindenkinek jól esik, azt hiszem...

Bejegyzésem végére, zárszóként csak annyit írnék tanulságként erről az amerikai jelenlétről Taszáron, hogy....

- "Vagy"... Nem szabadott volna Taszárra engedni az amerikai csapatokat, és akkor a magyar légierő gépei, és a személyi állomány jövője számunkra sokkal kedvezőbben alakul ! Nem beszélve az önkormányzatra nehezedő óriási anyagi és egyéb teherről!Sok száz család sorsa "pecsételődött meg" meg, hiszen vagy el kellett költözni , vagy aki "szerencsés" volt nyugdíjba mehetett..aki pedig egyiket sem választotta, az utcára került..köztük én is..

- "Vagy"... Ha már ide engedték az amerikaiakat és kirugdalták a magyar katonákat ( köztük engem is ), akkor mindent el kellett volna követni a felelős politikusainknak azért, hogy ne menjenek el az amerikaiak Taszárról, és még 50 évig itt legyenek, hogy legalább fejlődjön a település és a régiónk, de sajnos nem így történt!

Akkoriban sajnálatos módon nem minden magyar poltikus számára volt cél az amerikai katonák hosszútávú taszári állomásozása, és ennek a szándéknak az egyértelmű kifejezése miatt is mentek el 2004 június 30-án végleg Taszárról az amerikai csapatok! Utóbbit nem én találtam ki, hanem a Washingtoni magyar nagykövet hívta fel rá a figyelmemet, aki aki megkért rá, hogy személyesen is próbáljak közbenjárni ez ügyben. Megtettem..de sajnos ebben sem jártam sikerrel..Érthetetlen, hogy így történt, de ez az igazság!

Azt nem tudom megmondani, hogy ezekkel a gondolatokkal mindenki egyetért-e, de akikkel eddig én beszéltem erről a témáról, azok közül mindenki hasonlóan vélekedett..

Ennél szebb, és reményteljesebb jövőt kívánok Taszárnak, és remélem, hogy a repülőtér "jövőbeni hasznosítása ( egyszer )", majd elfeledteti velünk a múlt fájó emlékeit!

Én makacsul hiszek benne, hogy így lesz majd " JÓ EGYSZER" a régiónknak, a megyénknek, és nekünk (is) !

 

Mellettem jobbról Georde W. Walker az Amerikai Egyesült Államok Nagykövete, balról a nagykövetség munkatársa

 

Készültem a beszédemre, az ölemben az átadásra váró ajándékkal, amit Taszát község nevében adtam át.

 

Vissza az előző oldalra