Ezen a napon avattak hivatásos katonának

Kedves Olvasók!

 

A mai bejegyzésemben "egy szép kerek évfordulóra emlékezek", hiszen ma van 35 éve annak, hogy 1986 augusztus 10-én hivatásos katonává avattak Leninvárosban, mai nevén Tiszaújvárosban.

Ezzel vette kezdetét  a „hivatásos katonai pályám”, amelyben 11 évig dolgoztam, és amely nap immáron három és fél évtizeddel ezelőtt, életem egy meghatározó állomása volt.

Beteljesült egy álmom, hiszen sok-sok nehézséget leküzdve, vadászrepülőgépet szerelhettem már ezután, amit nagyon vártam.

Véget ért a katonai iskola, és immáron 19 évesen kiléphettem a „nagybetűs életbe”. Tudtam, hogy Taszárra fogok kerülni az akkori nevén „101. Felderítő Repülő Századhoz”, sárkány-hajtómű üzembentartó mechanikusnak. Az iskolán tanult MIG-21-est típushoz képest egy "új" SZU-22 M3-as felderítő, vadász-bombázó típusra kerültem.

Nagyon vártam már az új közeget, és a kihívásokat.. Közel kerültem szülőfalumhoz Lengyeltótihoz, hiszen 50 km nem távolság, és mégis csak „itthon vagyok”!

Így is történt!

Ma azonban feltörnek bennem a régi emlékek, megállok egy pillanatra, és elgondolkozok azon, hogy „Atya Úr Isten”, ez már 35 éve történt! Még kimondani is sok!

Úgy rémlik, mint ha "tegnap"  történt volna, és még tisztán felsejlik bennem a készülődés izgalma az avatásra, a gyakorlások, a Himnusz, a beszédek,  a szép napos idő, és az avatásunk befejezéseként a díszmenet!

Édesanyám jött el egyedül akkoriban az avatási ünnepségre, hogy részese legyen ennek a számomra oly fontos  eseménynek.

Nem győzök neki hálálkodni ezért, hiszen sokadik alkalommal hozott értem ilyen „áldozatot” anyaként.

Azért írom ezt, mert anyukámnak "akkoriban" a menetrend miatt nem volt csatlakozása Leninvárosba, hogy délelőtt 10-órára odaérjen, hanem egy vasútállomáson éjszakázott azért, hogy szemtanúja legyen életem egyik fontos állomásának.

Mára egy kicsit megfakultak ezek az emlékek, és sajnos többen "elmentek" már azok közül, akikkel együtt avattak akkor és ott azon a napon. Ez nagyon szomorú.

A mai napnak azonban van egy "másik üzenete" is most a számomra mégpedig az, hogy bizony múlik az idő!

Az idő múlását megállítani ugyan nem tudom, de ma visszaemlékezek azokra a volt évfolyamtársaimra és egykori kiképzőimre, akiknek én  is köszönhetem azt, hogy sikeresen elvégezhettem Szolnokon a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola két éves tiszthelyettes iskoláját!

 


Vissza az előző oldalra

Hozzászólások (2 db)

Imre

2018. 08. 12. 17:54

Szerintem a nehézségek ellenére szép volt! Köszönöm NEKTEK!

Rischt József

2017. 03. 22. 19:37

Szép volt.

Szólj hozzá Te is!

Ellenőrző kód:

A moderálási irányelveket elfogadom