2004 június 30. Elment az utolsó Amerikai katona Taszárról

2004 június 30-án, ezen a napon hagyták el Taszárt az utolsó amerikai katonák. Mint ha itt se lettek volna!

Szinte hihetetlennek tűnik az, hogy már ennyi idő telt el azóta.

Folytatva a bevezetőmben írott gondolataimat, a taszári "nagy remények csak remények" maradtak, és a sok "politikai bába között bizony  elveszett ez a gyerek"!

A "reális katonai koncepció is elszállt" a "döntéshozók" fejéből akik Taszár községet " két vállra fektették  jól átgondolt döntésükkel"...szomorú, és méltatlan jövőt festve Taszár egére.

Községünk neve és érdemei szép csendben a feledés homályába veszett dicstelenül, és mellőzötten. Az egykor elsőlépcsős vadászrepülő ezred, amelynek oly sokat köszönhet Magyarország jogutódja,  Kapos Bázisrepülőtérnek nevezve megszűnt 2005 december 31-én!

Bizony mondom én is azt, nagyon sokat köszönhetett nekünk Magyarország!

A repülőtér bezárása, és az alakulat megszüntetése előtti sok évtizedben az itt állomásozó repülőgépek óvták és védték hazánk légterét. Rengeteg magasan képzett szakember tette a dolgát nap, mint nap, akik itt tervezték az életüket, családjaikat, és választották hivatásként a katonai pályát...bizony sok esetben emelkedtek fel azok a repölőgépek, amelyeknek köszönhettük oly sokan a napi nyugalmunkat...sok más mellett ez is a feledés homályába veszett, pedig én magam is lobbiztam akkoriban polgármesterként, a repülőtér bezárása, és a nagymultú akulat felszámolása ellen..sajnos hiába!

Indokaim és érveim süket fülekre találtak az akkori Honvédelmi Miniszternél amikor személyesen találkoztam vele.

Idézem:... " Polgármester úr! Ez nem számai, hanem politikai döntés..Kérem vegye tudomásul.." Hangzott a válasz.. Ezután nem volt már mit tenni..

Idén lesz 26 éve annak, hogy a 1995 decemberében a parlament megszavazta az amerikai csapatok állomásozását Magyarországon. Egy csapásra "híressé" vált Taszár község neve a "nagyvilágban", és a média figyelme községünkre irányult. Annyi politikus járt Taszáron, hogy talán többen el sem hiszik. Közülük többen  igyekeztek erényeket kovácsolni az amerikai csapatok itt tartózkodásából.Ezekből az "erényekből" azonban forintban kimutathatóan nem sok jutott községünknek.

Büszkék vagyunk rá, hogy akkoriban Taszáron járt az Amerikai Egyesült Államok elnöke: Bill Clinton, vagy a tragikus körülények közt elhunyt Lady Diana Hercegnő is. Ezek a kiemelkedő események is mára már mind a múltba vesztek, és emlékekké"szelídültek", akkoriban azonban "óriási" szenzáció volt , de sajnos csak ez volt, és semmi más!

Hazánk számára az a legnagyobb eredmény ebből 9 évnyi amerikai jelenlétből, hogy Magyarország sikeresen csatlakozott a NATO-hoz. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ezért a Taszáron szolgáló magyar katonákat is illeti köszönet! Ezek az erények is mind elmúltak, és lassan így került lakat Magyarország legnagyobb katonai repülőterének kapujára, dicstelenül.

Nem hiába esett az amerikaiak választása Taszár melltt, hiszen egyedül ezen a repülőtéren van két felszállópálya, és katonai és stratégiai szempontól is jó helyen van.

2004 junius 30-án nagyszabású ünnepség keretében búcsúztatták az Amerikai csapatokat Taszárról.

Az ünnepségen a  "9 közös év" munkáját méltatta George W. Walker, az Amerikai Egyesült Államok akkori nagykövete, és ajándéktárgyakat adott át. Ilyen tárgyakat kapott a Somogy Megyei Önkormányzat képviseletében Dr Gyenesei István akkori elnök, Kaposvár Megyei Jogú Város képviseletében Szita Károly polgármester úr, és Taszár képviseletében én is. Ez az ajándékot a mai napig erekjeként őrzöm. Természetesen a fenti személyek (köztük én is ) mondtak beszédeket, és adtak át különböző ajándékokat a nagykövet Úrnak.

Az amerikai csapatok Taszáron tartózkodásának befejezése szomorú volt a számomra is, hiszen rengeteg magyar munkahelye szűnt meg ezzel, és az áldozat is feleslegessé vált, amelyet az 1997-ben pontosan az amerikai katonák Taszárra "telepítése" miatt kirúgott, jól képzett magyar katonákkal, köztük velem együtt is hozattak a "magyar döntéshozóink" megjegyzem rosszul.Azért is megkerestem a Magyar Köztársaság akkori Honvédelmi Miniszterét , hogy költöztessék ki Taszárra a Logisztikai Ezredet Kaposvárról, hiszen itt minden feltétel adott ezeknek a feladatoknak az ellátásához, de NEM! volt a válasz. Akkor is személyes érdekek voltak a háttérben és nem a "szakmaiság", mint fontos szempont!

Addig-addig keverték a "lapokat" az illetékesek, amíg erre a "szomorú sorsra" jutott a repülőtér!

Ekkor indult el Taszár a "lejtőn", és őszintén mondva csak remélem azt, hogy a gödör aljára értünk!

Azt talán még kevesebben tudják de most leírom, hogy az ünnepség előtt személyesen beszéltem George W. Walker nagykövet úrral, és a segítségét, támogatását kértem abban, hogy az amerikai csapatok részére feleslegessé vált rengeteg asztalt, székeket és egyéb eszközöket adják oda térítésmentesen a települési önkormányzatoknak, vagy civil szervezeteknek. Így is történt, és az akkori Somogy Megyei Önkormányzat vezetése ezt a lehetőséget nyomban "átvette" és koordinálta az önkormányaztok  igényeit, és a szállítást.Taszár község "néhány asztalt és széket igényelt", azt is kérelem írása után! Megjegyzem, hogy hosszú sorokban álltak a teherautók a laktanya kapu előtt azután, amikor a hír elterjedt az önkormányaztok között.

Nem akarok nagyképűnek tűnni, de ez akkoriban az én fejemből "pattant ki", és sikeresen meg is történt. Örültem, hogy segíthettem ilyen formában másokon. Voltak olyan polgármester kollágáim akkoriban, akik meghallották a szerepemet ebben, és felhívtak, hogy megköszönjék a segítségemet. Jól esett, hogy őszinte legyek, mert a köszönet nyilvánítás mindenkinek jól esik, azt hiszem...


Bejegyzésem végére, zárszóként csak annyit írnék tanulságként erről az amerikai jelenlétről Taszáron, hogy....


- "Vagy"... Nem szabadott volna Taszárra engedni az amerikai csapatokat, és akkor a magyar légierő gépei, és a személyi állomány jövője számunkra sokkal kedvezőbben alakul ! Nem beszélve az önkormányzatra nehezedő óriási anyagi és egyéb teherről!Sok száz család sorsa "pecsételődött meg" meg, hiszen vagy el kellett költözni , vagy aki "szerencsés" volt nyugdíjba mehetett..aki pedig egyiket sem választotta, az utcára került..köztük én is..

- "Vagy"... Ha már ide engedték az amerikaiakat és kirugdalták a magyar katonákat ( köztük engem is ), akkor mindent el kellett volna követni a felelős politikusainknak azért, hogy ne menjenek el az amerikaiak Taszárról, és még 50 évig itt legyenek, hogy legalább fejlődjön a település és a régiónk, de sajnos nem így történt!

Akkoriban sajnálatos módon nem minden magyar poltikus számára volt cél az amerikai katonák hosszútávú taszári állomásozása, és ennek a szándéknak az egyértelmű kifejezése miatt is mentek el 2004 június 30-án végleg Taszárról az amerikai csapatok! Utóbbit nem én találtam ki, hanem a Washingtoni magyar nagykövet hívta fel rá a figyelmemet, aki aki megkért rá, hogy személyesen is próbáljak közbenjárni ez ügyben. Megtettem..de sajnos ebben sem jártam sikerrel..Érthetetlen, hogy így történt, de ez az igazság!

Azt nem tudom megmondani, hogy ezekkel a gondolatokkal mindenki egyetért-e, de akikkel eddig én beszéltem erről a témáról, azok közül mindenki hasonlóan vélekedett..

Ennél szebb, és reményteljesebb jövőt kívánok Taszárnak, és remélem, hogy a repülőtér "jövőbeni hasznosítása ( egyszer )", majd elfeledteti velünk a múlt fájó emlékeit!

Én makacsul hiszek benne, hogy így lesz majd " JÓ EGYSZER" a régiónknak, a megyénknek, és nekünk (is) !

 

Mellettem jobbról Georde W. Walker az Amerikai Egyesült Államok Nagykövete, balról a nagykövetség munkatársa

Az USA nagykövete mellett.

 

Készültem a beszédemre, az ölemben az átadásra váró ajándékkal, amit Taszát község nevében adtam át.

 

Türelmesen várok a soromra.

Vissza az előző oldalra

Hozzászólások

Még nem szólt hozzá senki. Véleményed, kérdésed van?! Légy Te az első, írj!

Szólj hozzá Te is!

Ellenőrző kód:

A moderálási irányelveket elfogadom