Most nincsenek szavak, csak a könnyek beszélnek..
Anyák napja alkalmából a mi nagy lányunk Gina az alábbi saját versével kedveskedett az édesanyjának, aki ma már a csillagok közül figyel bennünket..
"Körbe nézek a nagy üres réten,
Virágok tömkelege térdel
félénken a lábamhoz.
Mind azt szeretné, hogy karodba csússzon
és örömkönnyek között Hozzád simuljon.
Nem tudok választani, hisz oly ékes mind
de Neked csak a legszebb illik.
Keresem a szépet, keresem a jót,
de tudom ez nem erről szól.
Annyi mindent vétettem Ellened,
ennek ellenére Te mégis szeretsz.
Mit is tehetnél?
Hisz ezt írja az etikett
de valahogy mindig bocsánatot nyerek.
Pöttömként súgva, bújva és kúszva
epedtem utánad.
Hangodat hallva
minden apró lárma elhalt.
Oly sokat köszönhetek Neked
és ezt visszafizetni nem is lehet.
Az életet, mely nem mindig kerek,
de mindent áthidal a szeretet.
Pólyásként óvva figyelted léptem,
álmomban felettem virrasztottál őrizve.
Nehéz a szavakat úgy formálni,
hogy kisüssön belőle mit is akarok mondani.
De még mindig nincs virág kezembe!
Fecsérelem itt az időmet!
A fontos mondatot tudom
ezt sikerült megtanulnom.
Szeretlek Drága Édesanyám! "
Hozzászólások (1 db)
Marika Török Ferencné
2016. 05. 01. 20:42
Kedves Sándor nagyon szépek a versek.Én mint anya és nagymama nem is kaphatnánk szebbet ettől.A szeretet minden virágnál és ajándéknál fontosabb és mi nem is várunk ettől jobbat!