35 éve alakult meg, a 101 Felderítő Repülő Század

A mai bejegyzésemet szándékosan írom egybe az öt évvel ezelőttivel. Talán egy csipet összehasonlítás és nosztalgia is keveredik bennem.

 

Idén van 35 éve, hogy megalakult meg, a 101. Felderítő Repülő Század Taszáron. Ebből az alkalmoból gyűltünk össze a volt "HEMO"-ban, a mai önkormányzati hivatal földszinti nagytermében. A rendezvényt idén is "Buci", Horváth István szervezte, de a helyszínt én javasoltam, és talán ez nem is volt rossz döntés. Idén többen jöttek el a volt kollégák az ország minden szegletéből, mint 5 évvel ezelőtt. Nagyon jó volt megint látni a "régi új arcokat". Volt olyan is, akivel 21 éve nem találkoztam. Hosszú idő ez..bizony.

A rendezvényünkön én köszöntöttem mindenkit, majd Balogh Imre nyugállományú altábornagy Úr, az alakulatunk egykori parancsnoka mondott beszédet.

A századparancsnok beszédét a tiszteletbeli századtaggá fogadások ceremóniája követte, amelynek keretében emléklapot kaptak mindazok, akik sokat tettek a század hagyományainak és emlékének ápolásáért, sorrendben: Makai Sándor nyá. vezérőrnagy, helikoptervezető; Gál István nyá. ezredes, a Magyar veterán Repülő szövetség elnöke; Eberhardt György nyá. alezredes, a Csapatrepülő Parancsnokság (CSRP) volt felderítőrepülő-szemlélője; Horváth Alajos nyá. őrnagy, a Bakony Harcihelikopter Ezred egykori kiképzési főtisztje, a Corvin Alapítvány elnöke; Tarlósi József nyá. alezredes és Kontsagh Sándor nyá. törzszászlós a taszári repüléstörténeti múzeumban végzett munkásságukért; Tőrös István az aranysas magazin főszerkesztője; Vándor Károly repüléstörténész, a szovjet légierő kutatója; Szórád Tamás, az Aero magazin munkatársa valamint Zsig Zoltán újságíró.

 

Az elismerésk átadása utána egy helikopter húzott át az épület előtt álló vendégek feje felett több alkalmommal.

Megtekintettük a laktanyában a repülés történeti emlékszobát, majd elfogyasztottuk az ebédet.

 

Máté László nyugállományú alezredes Úr, egykori pilóta foglalta össze a repülő század történetét, és különleges eseményeit.

 

 

Sajnos szomorú aktualitása is van a 35 éves találkozónknak, mert az 5 évvel ezelőtti összejövetel óta elment közülünk:

Bojtor Tibor

Kulik Gyula

Pásztor Gábor

Rakazov Mihály

Hangya László

Nagy Sándor

Orsós Sándor

Hardi Csaba

Veres József

János Béla

Roszik György

Murbán Géza

Fejes Tamásné

Emléküket kegyelettel őrizzük, és néma felálással csendben róttuk le tiszteletünket Zorán, "Kell ott fenn egy ország" című számára..

 

 

30 éve alakult meg, a 101. Felderítő Repülő Század Taszáron, 12 db SZU-22 M3, és 3 db SZU-22 M3 UTI vadászbombázó repülőgéppel. Ezen alkalomból, az egységben szolgálóknak, baráti találkozót szervezett, Horváth István ( Buci ) volt munkatársunk. Már hónapokkal ezelőtt beszéltünk arról, hogy idén „jubilál” a volt egységünk, és jó lenne, ha találkozót tartanánk Taszáron. Több ötlet is felmerült a helyszínnel kapcsolatban Taszáron belül, de végül, a Széchenyi utcában lévő, vendéglőre esett a választás. Rengeteg szervezőmunka előzte meg ezt a napot, amely megszervezésében „Buci,” „oroszlánrészt” vállalt. A volt munkatársak felkutatása, óriási feladatot jelentett, hiszen 1997-ben megszűnt az egységünk. Sokan elmentek Taszárról, és ország minden részébe költöztek. Néhány volt kollégánkról, még a mai napig nem tudunk semmit. Óriási feladat volt megszervezni, és felkutatni mindenkit, köszönjük szépen „Bucinak”, ezt a hatalmas szervezőmunkát, melyet siker koronázott.

Nagyon kellemes meglepetés ért engem is, hiszen több mint 120-an jöttek el, erre a „ Baráti Találkozóra”. Az ismerős arcok, a volt munkatársak, valamint a találkozások örömének izgatott hangulata lengte be a rendezvényt. A „hivatalos megnyitót”, Horváth István, volt kollégánk, mint „főszervező” tartotta. Megemlékeztünk 1 perces felállással azokról a volt kollégáinkról, akik sajnos ezt a napot már nem érhették meg.

Nevüket felolvasva emlékeztünk rájuk, ők azok akik meghaltak:

Vígh Antal alezredes

Simon Dénes alezredes

Bellér József őrnagy

Lőrincz István alezredes

Virágh József ftörm

Seres Ferenc zls

Deutsch Károly őrnagy

Majdanics Imre szds

Auer Attila ftörm

Dóka Pál / ütó törm

Dóka Pál / hangár szds

Bors Gyula őrgy

Orbán Oszkár ftörm

Hajcsár Gyula kpa.

Farkas Zoltán ftörm

Szabó János szds

Gelencsér Tibor tzls

Jónás Pál szds

Decsi Gábor ftörm

Rajnai Vimos ftörm

Fehér Lajos szds

Turonyi István szds.

Kunfalvi László őrgy.

Gál József szds.

Ambrus Zoltán ftörm

Székely Kálmán őrgy.

Nagy Zoltán ftörm……..

Iváncsik Gábor volt pilóta kollégánk, az egységünk történetét olvasta fel, a fontosabb „állomásokkal” együtt.

A találkozó következő „mozzanata”, a repülőmúzeum meglátogatása volt a laktanyában, majd az ebéddel, és a beszélgetésekkel, valamint az emléklapok átadásával folytatódott a program. Mindenki gazdagabb lett ismét, a közös emlékek szép élményével, az összetartozás megerősítésével.

Én magam is nagyon jól éreztem magam, megmondom őszintén, hiszen alkalmam volt beszélgetni azokkal a volt munkatáraimmal, akikkel, már több mint 16 éve nem találkoztam. Sőt, még régebben!

Engedjék meg, hogy néhány gondolatban összefoglaljam a 101. Felderítő Repülő Század életét, és tájékoztatást adjak azoknak a kedves érdeklődőknek, akiket kíváncsiak, a „Mi kis történetünkre”.

1983-ban alakult meg, a 101. Felderítő Repülő Század, többségében fiatal, tiszt, és tiszthelyettessel és jó légkörrel. A Magyar Légierőben, egy új típus, a SZU-22 M3-as vadászbombázó repülőgép került hadrendbe állításra. Új, többfunkciós képességgel, 4 tonna külső terhelhetőséggel, 2 db beépített 30 mm-es gépágyúval, és kis magasságon, nagy sebességgel is repülni képes, felderítő repülőgép érkezett. A változtatható szárnyállású vadászbombázó, akár rádió „zavaró konténerrel”is felszerelve, komoly támadó potenciállal is rendelkezett akkoriban is. Rakéták, bombák, és akár egy külső függesztésű gépágyú konténerrel, óriási tűzerőre volt képes. Azóta sincs hasonló képességű repülőeszköze, a Magyar Légierőnek. 5000 l kerozin fért a belső üzemanyag tartályokba, amelyet akár póttartályokkal lehetett kiegészíteni, összesen közel 9000 l-re.

Modern katapult ülése a K 1-es, null sebesség, és null magasságon is megmenti a hajózó személyzet életét. A „világ legbiztonságosabb katapultülése”, talán a mai napig is. Sajnos három alkalommal használni is kellett ezt az életmentő rendszert, melyből két esetnek, én magam is szemtanúja voltam.

Ezek az események, a következők voltak:

-A 06-os oldalszámú gépünk, Vámos József őrnaggyal a fedélzetén kigyulladt, és 1988 március 17-én zuhant le Kaposhomoknál,

A 07-es oldalszámú UTI, azaz kétüléses gépünk, 1995 május 25-én zuhant le felszállás közben, mert idegen tárgy került a hajtóműbe, felszállás közben. Racskó Mihály őrnagy, és Lőrincz István alezredes, sikeresen katapultáltak.

A 16-os oldalszámú repülőgépünk, 1995 szeptember 13-án este zuhant le, miután összeütközött a pápai repülőezred MIG-23-as UTI, (kétüléses) repülőgépével. A 16-osból Katona István őrnagy sikeresen katapultált, de Mizsei Mihály százados, és Katovics Balázs századosok, a leszállás közben, a repülőgéppel, a földbe csapódtak, és sajnos életüket vesztették.

Ez a három esemény volt az, amely „esemény”-ként a taszári Szuholy 22-es „ Fürkészdarázs” repülőszázad történetében előfordult.

Kérem engedjék meg, hogy írjak néhány sort, azokról az időkről, amikor „szárnyait bontogatva”, egy fiatal, és ambiciózus „csapat született.” A születés néha fájdalmas, és kihívásokkal teli, de azok, akik részesei lehettek ennek a folyamatnak, tudásukkal, és munkájukkal hozzájárultak valami egészen más, és nemes célhoz : A Magyar Köztársaság megvédéséhez!

1983 őszén, elkezdődött a műszaki, és „hajózó” állomány 3 hónapos kiképzése a „ Szovjetunioban” , Krasznodarban. 1984 elején Magyarországra szállították az új repülőgépeket, majd az orosz szakemberek összeszerelték a gépeket, és az orosz hajózókkal berepülték őket,majd elkezdődött a kiképzés folytatása, valamint a hadrendbe állítás. A kiképzési repülések, éjjel-nappal folytak, és folyamatosan fejlesztettük, és „emeltük”, a repülőgép harcértékét , valamint elkezdődött a repülőgép fegyver rendszerének a gyakorlati alkalmazása. Bombázási, rakéta, valamint gépágyú lövészeti gyakorlatok, Lengyelországban, az egykori NDK-ban, és itthon. Mivel rengeteg fegyvert lehetett alkalmazni a repülőgépen, ezért is fontos volt a pilóták számára, a teljes kiképzettség megszerzése. Mindez óriási feladatot jelentett,a hajózó, és műszaki állomány részére is, minden időjárási körülmény között.

Az 1990-es „rendszerváltás” után, a Magyar Honvédséget is elérte a „pénztelenség”, és az „új szelek” ideológiája. A lassan változó „katonai szemlélettel”, megindult a repülőszázadok „jelképeinek, újjászületési korszaka”. A 101. Felderítő Repülő Századunk irányítását tekintve, kikerült a „Csapat Repülők, Szárazföldi irányítása alól”, és beintegráltak bennünket, a Légierőbe. Tudom, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik, de az 1983-as megalakulás nem azt jelentette, hogy a taszári repülőezred egyik repülőszázada lettünk, hanem más volt a parancsnoksága a századunknak. Volt is ebből „érdekes helyzet” akkoriban, de mindez megoldódott a beintegrálással. 1989-ben a MIG-21-es ( 76-os ) repülőszázad „kivonásával” zajlódott le, ez a folyamat.

Ebben az időben, mint már említettem, születőben volt egy merőben új jelölési, névadási rendszer, a Magyar Honvédség alakulatait tekintve. A taszári repülőezred, négyjegyű kódszámán is változtattak, a mi 101-es Felderítő Repülő Századunkat is átnevezték : MN 1929-re, aztán volt „Sólyom” Felderítő Repülő Század a nevünk, majd Szvath Tamás pilóta kollégánk javaslata, és tervei alapján, a „ Fürkészdarázs” elnevezést kaptuk. Utalva a felderítésre, és a csapásmérő képességre a fullánkkal.

Miután elfogadták az elöljáróink a századjelvény tervet, hivatalosan is „ Fürkészdarázs Repülőszázad” lett az alakulat neve. 1995-ben a Taszárra érkező amerikai csapatok miatt, az egész repülőezred Pápára települt. A repülőgépek már több mint ezer órát repültek, és a megadott technikai kötöttségek miatt, már részleges felújításra szorultak. Elsőként, a 08-as oldalszámú kétüléses gépünket újították fel, a „Szovjetunióban”. A többi repülőgépünk is lassan elérte azt állapotot, hogy felújítsák. Akkoriban azonban döntés született arról, hogy Tökölön, a Pestvidéki Gép Gyárban kerüljenek felújításra, a taszári Szuholy-22-sek. Korábban itt újították fel, a „Magyar Légierő” különböző repülő szerkezeteit is .

Megmondom őszintén, hogy várakozással tekintettem a repülőgépeink nagyjavítására, hiszen a felújítás után, ismét kaptak még 12 évet, és 1200 repült órát. Lázasan vártam azt a napot, amikor az „én”, 14-es oldalszámú repülőgépem is elkészül. Megtörtént ! Istenem! Csodálatos érzés volt az, amikor újrafestve, felújítva megláthattam a „ madaramat”.

A Pápán eltöltött időszak végére, nem akartunk hinni a fülünknek, amikor meghallottuk, hogy kivonják a hadrendből, a felújított repülőgépeinket. Micsoda? Kérdezgettük ! Tényleg kivonják a repülőinket a hadrendből, felújítás után? Akkor miért kellett felújítani őket milliárdokért…? Értetlenkedtünk .. ! Volt olyan repülőgépünk, amelyik csak annyit repült összesen, amíg átrepült a felújításról Pápára. Talán 1 órát, és ment a kukába! Önök értik ezt? Én, ( mi ) nem? Ugye milyen gazdag Magyarország! Teljes logikus, és ésszerű döntés született ekkor ( is ), és sajnos nem utoljára. Jegyzem meg cinikusan. A mai napra ezek a gépek "szépen tönkre mentek", és néhányat el is adtak belőlük. Fájó érzés a számomra, hogy a taszári laktanyában is állt egy belőlük, a 01-es oldalszámú gép, de nem érdemelt meg Taszár község ezekből a repülőgépekből egy darabot sem, pedig itt állomásoztak, és kértem is, hogy maradhasson Taszáron.Nem engedték. Szégyen!

 

Ezért is tart ott ez a nemzet, ahol, mert ilyen döntéseket meg lehet hozni, és végre is lehet hajtani büntetlenül. Szomorú! Ha engem elítéltek „sikkasztásért”, mert a taszári képviselő-testület eladta, a honvédség tulajdonát képező, 29 db leselejtezett lemezszekrényt, meg 3 db leselejtezett faipari gépet, akkor ezért milyen büntetés járna azoknak, akik ezt csinálták??? Mert jelenleg még büntető feljelentésről sem tudok az ügyben. Így lehet elherdálni több milliárd forint közpénzt, büntetlenül. Legalább is , én ( mi ) így látjuk a mai tudásunkkal felvértezve a helyzetet.

Az egykori 101. Felderítő Repülő Század, már csak emlékké, és számokká vált, a Magyar Légierő történelem könyvének lapjain. Nehéz tudomásul venni azt, hogy a napi érzelmeink, és a repülőgépek jellegzetes illata, a hajtómű hangja elsuhant. Az egykor oly büszke, és csillogó reménysugár fényét, 1997-ben örökre elfojtották. Ez a csillogás, a mi szívünkben „Örökké ragyogni fog..”,mert a szeretet, és az emlékezés ereje fogja táplálni addig a pillanatig, amíg egy valaki is életben van még közülünk.

 

„ Mert volt egyszer egy 101. Felderítő Repülő Század……..”

 

 

Vissza az előző oldalra