Mindennapok 2017 szeptember

2017 szeptember 24.

Nagy Tisztelettel köszöntök minden kedves olvasót ebben a bejegyzésemben is. Kellemes hétvégi időjárás köszöntött bennünket ezen a hétvégén.

Az elmúlt két hét eseményeit igyekezek ismételten összefoglalni, amelyet a számomra „kedves aktussal” kezdenék. Régóta kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy a Taszáron született gyermekek részére egy emléklapot adjak át a képviselő-testület nevében, amely ünnepélyesebbé teheti ezt a jeles eseményt. Tovább megyek! Szeretném, ha egy „születés fát” is állítana az önkormányzat a gyerekeknek ebből az alkalomból községünk közterületén. Utóbbival kapcsolatban már elkezdtem az egyeztetést,  de az emléklap átadása már a múlt héten csütörtökön megtörtént.

Boldizsár Ármin szüleinek adtám elsőként az emléklapot a képviselő-testület előtt, és szerintem nagyra értékelték ezt a „gesztusunkat”, amely engem is büszkeséggel tölt el. A születési támogatásunk mértékét is megemeli a testület 10.000 ft-ról 30.000 ft-ra, amely szintén nem elhanyagolandó támogatás, véleményem szerint.

Részt vettünk Kaposkeresztúron a falunapon is, amelyen új ivóvíz kutat kapott a település, és amelyet Gelencsér Attila országgyűlési képviselő Úr adott át ünnepélyes keretek között a község lakosságának. A feleségem munkáját is elismeréssel köszönte meg Budánné Simonfalvi Katalin polgármester asszony.

A múlt hét eseményeit a csütörtökön megtartott nyugdíjas klubok találkozójának szervezésével és lebonyolításával kapcsolatos feladataim, valamint a hétvégi szüreti felvonulás előkészületei uralták.

A nyugdíjas klubok találkozóját mindig más településen rendezték a nyáron, és szeptember 21-i időponttal Taszárra került a sor. Hét településről érkeztek a résztvevők, és az iskolásaink megnyitó műsora után, a taszári-kaposhomoki nyugdíjasok adtak elő egy mókás műsort. A nap további részében vetélkedőkkel színesítették a programot. Az ebéd elkészítésében én magam is részt vettem, hiszen az eső ellenére egy pár grill kolbászt sütöttem kint az épület strand felőli oldalán. Az ebéd után eredmény hirdetés volt, majd az érdeklődők a repülőmúzeumot is megtekintették Tarlósi József segedelmével, amit itt is szeretnék megköszönni neki.

Szombaton került sor a szüreti felvonulásra, amely 13.30-órakor kezdődött az önkormányzat épülete mögötti kis téren. Végig jártuk községünk utcáit, és három helyszínen is adtak műsort a "kisbíró" beszéde után a gyerekek, és a szülők.  Rendezvényünket meglátogatta Witzmann Mihály országgyűlési képviselő Úr is, akinek a résztvevőkkel együtt nagyon tetszett a felvonulás. Számtalan segítő, és szervező igyekezett mindent megtenni azért, hogy ez a nap is egy szép élménnyel tegye gazdagabbá a településünkön élő embereket, ami sikerült is szerintem.

Nem tudok mindenkit felsorolni, de az IKSZT intézményünk dolgozóinak Horváth Gáborné Irénkének, Nemes Andrásné Margitnak, mindenképpen szeretném megköszönni elsőként azt a sok-sok szervező munkát, amit elvégeztek.

Nagyon sok felajánlást és segítséget kaptunk rendezvényünkhöz.

Köszönjük lovasainknak: Buzsáki Lajosnak, Farkas Kírának, Szilágyi Lászlónak, Tancsik Tibornak, valamint autósainknak, Nacsa Józsefnek, Gemici Cetinnek, Mercz Tibornak, Farkas Józsefnek, Stikrád Ferencnek, Nemes Andrásnak, Berta Botondnak, Dancs Józsefnek és Diósi Gábornak, hogy részt vettek a felvonulásunkon.

A műsort köszönjük a Taszári Napsugár Óvoda gyermekeinek és felkészítőinek, Fehér Krisztinának és Bálintné Fehér Beátának. Köszönjük a Taszári Általános Iskola tanulóinak és pedagógusaiknak, Lomniciné Tóth Veronikának és Faludyné Kiss Szilviának.

Nagy köszönet azoknak a taszári fiataloknak, asszonyoknak, férfiaknak, akik részt vettek az általunk szervezett táncban

Köszönjük a Liszt Ferenc Zeneiskola tanulóinak, Horváth Barnabásnak, Demeter Lászlónak, Csek Lórántnak, hogy kitartóan végig meneteltek falunkon és dobolásukkal jó hangulatot vittek.

A vacsora alapanyagát és a főzést köszönjük a Taszári Vadásztársaságnak, Horváth Lászlónak és feleségének, Horváth Gábornak, Komáromi Ferencnek, Fehér Lajosnak és feleségének. A zöldségeket és a savanyúságot a taszári kertészetnek, a tésztát pedig Beznicza Jánosnak.

Köszönet Varjas Andrásnak, hogy idén is vállalta a kisbíró szerepét és köszönet Lomnici Attilának és Lomniciné Tóth Veronikának, hogy betöltötték a bíró és bíróné szerepét.

A hangosítást köszönjük Horváth Marcellnak, a szuper képeket pedig Steiner Bálintnak.

Köszönet mindazoknak, akik Fehér Lajosné kezdeményezésére összeadtak több ezer forintot és ezzel több kalácsot tudtunk osztani egy-egy állomáson. Köszönjük Benke László anyagi támogatását és köszönjük mindenkinek a felajánlott süteményeket.

Végül köszönet minden jelenlévőnek, hogy hozzájárult rendezvényünk jó hangulatához.
Remélem nem felejtettem ki senkit a hosszú sorból, ha mégis elnézést érte…

TISZTELETTEL!

 

 

 

 

2017 szeptember 10.

Nagy Tisztelettel köszöntök minden kedves olvasót az ősz első hónapjának első bejegyzésében. Nagyon szép és kellemes idővel kényeztet bennünket ez a szeptemberi hétvége, és bizony ehhez egy rossz szavunk sem lehet.

Ismételten igyekezek néhány mondatban összefoglalni az elmúlt két hét eseményeit, amelyet rögtön azzal kezdenék, megkezdődött a tanítás az iskolákban, és sok gyerek nagy szomorúságára véget ért a nyári szünet. A szünet végét már lassan jelezték a rövidülő nappalok, a párás reggelek, és a később kelő nap is.

Augusztus 31-én csütörtökön 16.30-órakor megtartották a tanévnyitó ünnepséget, melyen a „nyári szünet élményeitől ittasan zajongó gyerekek”, és az „első osztályosok félénk tekintetének egyvelege” volt az, amit minden évben jól megfigyelhettem, és bizony ez, idén sem volt másként.

A Himnusz dallaminak felcsendülése jelezte, hogy itt, most valami új dolog kezdődik a gyermeki életekben.

Horváth Zoltán Gábor „megbízott” iskola igazgató és Mester Emese újonnan kinevezett igazgató-helyettes asszonnyal, valamint Barta István kaposhomoki polgármesterrel együtt ültünk a „vendégek asztalánál”. Az első osztályosok egy kis műsorral mutatkoztak be, majd a tanév rendjéről, és a pedagógusok bemutatásáról, és az osztályfőnökök személyéről kapnak információt a gyerekek, és megkezdődött a 2017-18-as tanév. A Szózat zárta a tanévnyitó ünnepséget, de arról szó sem esett a nyilvánosság előtt, hogy miért nem Faludyné Kiss Szilvia ül az igazgató-helyettesi „székben”, vagy arról, hogy esetleg volt igazgató választás. Minden estre azért láttam az emberek arcán a meglepettséget.

Másnap pénteken kezdődött a tanítás, és ezen a napon kapták meg a gyerekek a tankönyveiket is. Miközben ezeket a sorokat írom, azért említést kell tennem arról is, hogy az önkormányzat dolgozói, közmunkásai vágták le a füvet a taszári körzeti általános iskola udvarában, hogy megfelelő körülmények közepette fogadja az intézmény a tanulóit. Erre azonban más is odafigyelhetett volna, mondjuk az, akinek ez a feladata.

Az iskola udvarban azonban akadt sajnos akadt még más tennivalóm is, hiszen szeptember  4-én hétfőn reggel hívott fel telefonon az iskola igazgatója, mert még augusztus 11-én a viharban letört egy nagy ágat az udvaron álló fán, ami baleset és életveszélyes. Én a vihar után ezt nem láttam, és nem is kaptam róla információt, de úgy látom, hogy más sem vette észre.

Minden estre hétfőn a telefonhívás után sikerült gyorsan megoldanom ennek a veszélyesen lógó faágnak az eltávolítását egy speciális „kosaras” emelő autóval, és külön köszönöm Dancs József vállalkozónak a gyors segítséget. Még szerencse, hogy Taszáron a laktanyában van a telephelye ennek a vállalkozásának. Ugye?!

Azért utóbbi esetre visszatérve csak annyit jegyeznék meg, hogy mi történt volna akkor, ha az iskola udvarában, ez alatt a 3 hét alatt  a szünetben, vagy éppen tanítás után, vagy hétvégén játszó gyerekek közül valakire ez az ág ráesik és súlyosan megsérül, vagy még rosszabb?

Nem tudom mennyien értik a célzásomat? Az iskola udvarának kapuja egész nyáron, éjjel-nappal „NON-STOP” nyitva állt. Mint egy ház, aminek nincs gazdája!

Emiatt is igyekeztem a gyerekek, és a szülők figyelmét jószándékkal felhívni arra, hogy az iskola udvara nem közterületi játszótér, és tanítási idő után, ott ne játszanak a gyerekek, mert egyrészt balesetveszélyes, nincs felnőtt, aki felügyel a gyerekekre, másrészről ez is egy zárt intézmény.

Mit ne mondjak!? Erre a figyelem felhívásra aztán kaptam hideget-meleget is, de többnyire hideget. Miközben az iskola kapujára már évek óta kihelyeztük a fentiekkel kapcsolatos figyelem felhívó táblákat, sajnos pont azok nem értenek egyet a tartalmával, akiktől a legnagyobb segítséget, támogatást várnánk, a szülőktől.

Megjegyzem, hogy most azokról a véleményéről teszek említést, akik reagáltak erre figyelem felhívásra. Nos! Ezek után bizony nagyon nehéz lesz Taszáron rendet tenni még az iskola udvarán (is), ha még a fejekben sincs az.

Minden esetre reménykedek azért abban, hogy a szülők többségének is egyezik a véleménye az enyémmel, és az iskola vezetőségének is többször kellene ezt kommunikálnia.

Az augusztus 11-i vihar után az önkormányzat még mindig „mókuskerékben” szaladgál körbe-körbe, hiszen az önkormányzati tulajdonú épületekben keletkezett károknak mindössze a töredékét fizeti ki a biztosító. Emiatt a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz fordultunk ún. Vis Major kár megállapítására, amely kérelmünket befogadták, és személyesen is volt lehetőségünk az egyeztetésre. A szomorú az, hogy csak kötelező önkormányzati feladatok ellátásra szolgáló épületekre vonatkozik a törvény szerint ez a kérelmünk, a jogszabály szerint. Sajnos ez van!

Szintén említést szerettem volna tenni az elmúlt héten bejelentett, és a kaposvári körzetben megvalósuló általános iskola fejlesztési hírekről. A szentbalázsi általános iskola 560 millió forint fejlesztést kap, amit biztosan az oda járó 120 gyerek emelkedő „demográfiai adataival” magyaráznak a döntéshozók. A taszári iskolában több, mint 250 gyerek jár, és bizony arra is nagyon ráférne már a felújítás.

Egy hete, szeptember 3-án ünnepeltük nagyobbik leányom Regina 18. születésnapját. „Eljárt az idő!” Summázhatnám egyszerűen ezekkel a szavakkal, és most így is teszek! Óriási érzelmi élményhalmaz, csodálatos események, és a mindennapok kavalkádja az, ami eszembe jut, hogy mennyi minden történt ez alatt a 18 év alatt ?! Hogy vált felnőtté a „Mi kicsi kislányunk?!” Ma itt tartunk, megértük és megéltük a szó minden értelmében ezt a csodát is! Remélem, hogy sokáig megadataik még nekem is az, hogy örüljek, örülhessek a gyermekeinkek, mert …”Ez az élet rendje..”

A bejegyzésem végére a tegnapi batéi nyárbúcsúztató rendezvényt hagytam. Csodálatos idő volt, reggel fél 8-kor a horgásztónál volt verseny, amire én isd neveztem. Igaz nem fogtam egy halat sem, de a környezet és az élmény kárpótolt ezért. A versenyt két hallal Zsalakó Ernő helyi polgármester nyerte meg. Egész délelőtt alig volt kapás, amivel sajnos mindenki szembesült, aztán „besült”…Nekem is csak néhány „mozdításom” volt, de sajnos a halak is „rendezvényen voltak” ! Eszük ágában sem volt az én pecabotomra rákéreckedni.

Délután 2-ótakor kezdődött a program, amelyen a feleségemmel együtt  közös  hivatal dolgozóit láttuk vendégül. A saját sátrunkat is elhoztuk, hogy helyünk legyen, és sörpad garnitúrát is kaptunk Zsalakó Ernő polgármester Úrtól. A nagyrészt pénteken előkészített alapanyagokból elkezdtük a csülökpörkölt  készítését, amely mellé Szilvi három féle süteményt is sütött szombat délelőtt. A pörköltet délután fél 5-re kellett elkészíteni, igaz mi nem vettünk részt a versenyen, de a rendezők unszolására elkészítettünk egy kis kóstolót. A pörköltünket a megtisztelő második hellyel ismerte el a zsűri, ami nagy megtiszteltetés volt a számunkra. Én a paprika és paradicsom felszelése után a kondér körül serénykedtem, de a hivatali dolgozók közül, Ildi, és Éva is segítettek. Edit a zsűrizés előtt nem sokkal hozta a finom főtt krumplit, és én is elkészültem időben a 20 adagos csülökpörkölt keverésével-kavarásával. Witzmann Mihály országgyűlési képviselő Úr is ellátogatott a rendezvényre, amely megnyitóján én a színpadra nem fel, lévén azért, mert nem voltam az alkalomhoz öltözve kötényben.

A programokból nem sokat láttam, hallottam, mert a kondér kezelése teljesen lekötötte a figyelmemet, de azért annak örültem, hogy a tálalás és a kóstolás után mindenki elismerősen nyilatkozott az ételünkről. Nem sokat kellett várni, és a teli kondér pöri elfogyott. Aki kért kapott,…és ennyi…Mindenkinek ízlett, és ez a legfontosabb…Jól éreztük magunkat…

Vissza az előző oldalra