Köszöntök minden kedves olvasót, ezen a szép februári napon. Valentin és Bálint napja van,63 éve született Joseph Kevin Keegan, brit válogatott labdarúgó.
Miközben a „kérdések” sokasága cikázik akár a jelen nap okán is a fejemben, a válaszok, mindig váratnak magukra. Tudom- tudom ! Nem kell mindig ezeket keresni, én azonban a természetemnél fogva, szeretek néhány kérdést boncolgatni. Többek között a kérdések okait, és természetesen a válaszok is érdekelnek. Ilyen a Valentin nap üzenete is. Véleményem szerint nagyon szép dolog az, ha más országok hagyományait is átvesszük mi magyarok, de…
A szeretet kifejezését nap, mint nap megtehetjük úgy is, hogy kimutatjuk azt, más módon, és nem kell egy napot megjelölnünk a naptárban erre az alakalomra. Egy szál virággal, kedvességgel, figyelmességgel, vagy a gesztusainkkal, hiszen ezek a legfontosabbak, amelyek valóban kifejezik az érzelmeinket. Én azt gondolom erről, hogy nem mindig bölcs dolog az, ha az embereknek, a „megfelelés kényszere” diktálja az iramot, a mindennapjainkban. Mindez talán „közhelynek” hangozhat, de Önök, Tisztelt olvasók, még nem gondolkoztak el ezen? Szerintem igen!
A másik kérdés csoport, amely komolyan foglalkoztat, az nem más, mint az információk megosztásának módja itt, az interneten. Miközben a szándékom az, hogy minél több hasznos, és közérdekű dolgot osszak meg itt is Önökkel, többen inkább eltorzítják a valós kép értékelését. Tovább megyek! Téves, és valótlan következtetések vonnak le abból, amit itt leírok. Nem akarok neveket említeni, de egyszerűen hihetetlen és borzasztó az, ami történik már lassan Taszár közéletében ( is ).
Mivel szubjektív az adott „helyzet”megközelítésének, és értékelésének módja a részemről minden tekintetben, ezért is állt elő több alkalommal félreértés, vagy konfliktus. Így járhat az ember akkor, ha a saját véleményét ( is ) leírja itt. Nem gondolom azt, hogy „árnyékra vetődnék” akkor, amikor ezeket a gondolatokat megosztom önökkel. Akik a blogom 2010-es megindítása óta figyelemmel kísérik a bejegyzéseimet, azok már képet kaphattak róla, hogy milyen „körülmények között” kell, hogy végezzem a munkámat. Ezek után, nem, hogy megoldódtak volna a 2010-es ciklusban a kezdeti problémák, hanem azok inkább még tovább „konzerválódtak”.
Most kezdjek el itt méltatlankodni azért, mert nem értek egyet azokkal a közelmúltban született döntésekkel, amelynek „csupán” elszenvedője volt az általam képviselt hivatal? Dehogy teszem! Azt majd megteszi a képviselő-testület! Mire gondolok? Például itt a repülő múzeum ügye! Bizony ez esetben is felvetődtek már bennem is kérdések!
Talán köztudott dolog az, hogy a taszári repülő múzeumot érintő „szerzői jogok megállapítása tárgyában”indított pert, elvesztette az önkormányzat, és a Somogy Megyei Veterán Repülő Szövetség, mint alperesek.. Az első kérdés mindjárt itt kezdődik, ha már az ítéletet próbálja valaki, első körben értelmezni!
A Veterán Egyesületet miért vonták perbe egyáltalán, miközben Ők, „csak” üzemeltették a múzeumot?
Mi köze az egyesületnek a repülő múzeumhoz?
Sem tulajdona, sem egyéb más összefüggés nincs ez ügyben, „kivéve a hagyomány ápolást”. Majd el felejtettem! Az a temérdek munka, amit elvégeztek a pakolásokba, más helyszínre történő költöztetésre, és még sorolhatnám. Hát, jól elismerték, és értékelték ezt a munkájukat azok, akik egy szép kis pert akasztottak a nyakukba, amit sajnos el is veszítettek, az önkormányzattal együtt. Pedig csak egyszerűen, megbízást kaptak a képviselő-testülettől az üzemeltetésre! Most pedig még kifizethetnének közel fél millió forint perköltséget is ha tudnának, a felperesek „jóindulatának „köszönhetően!
Tud ezekre a kérdésekre valaki egy épkézláb, egyértelmű választ adni?
Akik perbe hívták Őket, nos Ők nem tudtak! „Csak”! Ennyit már hallottak a szájukból erre a kérdésre.
Miért? Ebben az esetben is felvetődik ez az egyszerű kérdés.
Egy dolgot azonban elértek a „nyertesek”! Az egyesület vezetőségének döntése értelmében, a Veterán Egyesület nem kívánja tovább üzemeltetni a múzeumot. ( Mondjuk meg is értem a döntésüket.)Ezt írásban közölték az önkormányzattal, és a kulcsokat is leadták.
Egy csipetnyi adalékkal azonban még kiegészíteném az előbbi gondolatot, mert a teljességhez ez is hozzátartozik. Kedden, azaz február 11-én kaptuk kézhez a jogerős bírósági ítéletet, ami azt jelenti, hogy 15 napja van a két „vesztesnek”, az abban foglaltak végrehajtására. Bár az önkormányzatunk 30 millió ft hiánnyal tervezte a költségvetését, a Veterán Egyesülethez képest, nagyságrendekkel jobban áll anyagilag. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat ki tudja fizetni a rá eső költségeket, de az egyesület már nem!
Az ítéletben „egyetemlegesség” szóval jelölték a per költségeinek megfizetését, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az egyik vesztes nem tud fizetni, akkor a másiknak kell megfizetnie a tartozást.
Ebben az esetben már sokkal nehezebb a „békát lenyelnie” az önkormányzatnak, hát még kifizetnie ezt az összeget. Amennyiben megengedik, még tovább bonyolítom a helyzetet, mert a Veterán Egyesület „fizetés képtelenségének” bejelentése több szempontból is aggályos!
Az első dolog, a végrehajtás ténye! A második dolog, az Egyesület pályázatokból történő kizárásának veszélye, a harmadik, az Egyesület felszámolásának a veszélye!
Én személy szerint itt látok óriási szakadékot, és nem „lövész árkot”, ahogy megjegyezte egy volt kollégánk, az események oka, és okozata között.
Lehet lobogtatni a bírósági ítéletet, hogy : Van szerzői jogunk! Ettől azonban még nem fognak megoldódni a lényegi kérdések!
Ki üzemelteti a múzeumot ezek után?
Ma már senki! Az egyesület vezetősége ugyanis leadta az épület kulcsát, és jövő héten leltározunk.
A képviselő-testület fogja „leszabályozni” a múzeum látogatásának rendjét, így tehát nem lesz „non-stop” belépés a laktanyába, bárhogy is szeretnék azt az érintettek. Csak halkan jegyzem meg, eközben, még a múzeumi tárgyak tulajdona sincs egzakt módon tisztázva a mai napig.
Mondom ezt azért, mert 2005 decemberében a Hadtörténeti Intézettől vettem át a tárlatot, és Ők a közeljövőben, leltározni is szeretnének, mert bizony a tulajdonukban is vannak a kiállított tárgyak közül.
Azt pedig csak „mellékesen” jegyzem meg, hogy „csak úgy” nem kap kulcsot senki a laktanya kapujához, és a múzeumhoz, bármilyen papírt is „lobogtat”.
A kulcs átadásának feltételeit meg fogja határozni a testület. Leltár, felelősség nyilatkozat, stb. A bírósági ítélet, ezen körülményekre nem tér ki. Így, most kellő körültekintéssel szeretne eljárni a testület.
A korábbi időszakban, a múzeum berendezésében részt vevő többi személyt is megilleti majd a szerzői jog, amit véleményem szerint a képviselő-testület, meg is ítél majd részükre. Természetesen, azonos jogokkal, és feltételekkel, mint a két nyertes személynek!
Fontosnak tartom megemlíteni ismét azt a tényt, hogy a taszári önkormányzat e tárgyban, nem perelt be senkit! Ebben az esetben is, egy személyes kérdésről kell beszélni, ami a jelen helyzet kialakulásához vezetett. Nem gondolom azt, hogy a képviselő-testületnek több felelőssége lenne a kialakult helyzetet illetően, mint a pernyertes nyugdíjas katonáknak.
Ahogy a kialakult herlyzetet most én is jellemezhetném: "Hihetetlen és borzasztó!" Ezt a szófordulatot használta a másik fél az egyik internetes közösségi oldalon erre a bejegyzésemre. Egyetértek vele! Igazat írt a kialakult helyzetet értékelendően!
Talán összekeveri a fogalmakat, mert a jelen tárgyat érintő per nyertességeéből, nem következik automatikusan az, hogy ettől kezdődően mindenben igaza lenne, de ez már az Ő szíve joga. Mondom ezt halkan, mert már lassan kezd elege lenni mindenkienek ebből a folytonos "repülő múzeum" történetből. Minden esetben kontráznia kell, és bizonygatni az igazát! Tegye!
Miért?
Bátran írhatnék még más közérdekű dolgokról is, hiszen voltak, vannak bőven. Azonban engem, mégis csak azok a problémák foglakoztatnak, amelyektől „kevesebbek leszünk”, mert elveszi az energiáinkat, feleslegesen.
Miért?
Mert miért nem olyan dolgokkal foglakozunk már végre valahára, amitől mindannyian többek lehetünk, és amitől kaphatunk közös értékeket, élményeket? Talán azt hiszik, hogy nincsenek ilyenek! Dehogy nem! Vannak! De még mennyi!
Helyette egymást gyengítjük a felesleges, és értelmetlen konfliktusok szításával ! Mert én is hibás vagyok mindezért! Igen! De csak részben, és nem egyedül! Van önkritikám, és nem az „önreklámozás, önfényezés” az, amit talán a nyakamba szeretne néhány „örökké elégedetlen ember” akasztani ! Nem is igazán értik még mindig a „lényeget”, ezt tapasztalom. Sajnos!
Miközben makacsul hiszek az „összefogás” nevű szó igazi értelmében és erejében, folyamatosan felüti a fejét a„magányos farkas” szindrómája is, a munkámban. Miért teszünk valamit külön-külön rosszul, ha tehetnénk együtt, JÓL? Vagy érti egyáltalán azt, hogy miért vállalt a közösségért szerepet egy ilyen felfogású, és viselkedésű ember? Azt tapasztalom, hogy sajnos nem! Az önkritika szikrája is hiányzik belőle, aminek biztosan lesz majd "böjtje"!
Azt gondolhatják „egyesek”, hogy úgy tudják majd megoldani községet érintő problémákat,hogy a helyi polgármesterrel nem ülnek le egy asztalhoz,vagy esetleg megbeszéljük ezeket közösen? Önök értik ezt? Én nem! Már évek óta nem! Legyen ez nekik probléma, mert így biztosan nem tudják majd megoldani azt, amit szándékaik szerint szerettek volna. Vajon miért nem akarják már megérteni azt, hogy csak a polgármesterrel együtt lehet ezt is megoldani? A kérdés megint csak ugyanaz: Miért viselkednek így emberek?
Szilárd meggyőződésem, hogy az állampolgárok nem ezt a „típusú-minőségű” önkormányzati munkát várják el tőlünk, választott önkormányzati vezetőktől. A demokrácia egyik sajátossága ez, mert ahogy mondani szokták:” a polgármester szavazata is csak egy…” efelől nincs kétségem, de..