Taszár község önkormányzata idén is folytathatta azt a hagyományát, hogy köszöntse a nyugdíjasait. Azért írom azt, hogy folytathatta a hagyományát, mert Taszáron már régóta köszöntik a nyugdíjasokat egy vacsorával, és műsorral, és vásárlási utalvánnyal. Az elmúlt 8 évben 3000 ft-ot tudtunk adni, személyenként, ami önmagában több mint 1 millió ft-ot tett ki a költségvetésből. A község lakósságának közel fele jogilag nyugdíjas. 800 ember. Ennyi ember részére vacsorát, és anyagi támogatást nem volt képes biztosítani az önkormányzat, ezért helyi szinten az éltkorhoz kötötték a támogatási jogosultságot a korábbi testületek. Idén 62- éves kortól tudtuk támogatni a jogosultakat, de így is több mint 350-személyről kell beszélni. A vacsorára pedig 255 teritéket helyeztek fel az asztalra. Vásárlási utalványra godoltunk, de a 98%-os adó miatt a 3000-ft helyett majdnem 6000ft-ba került volna az önkormányzatnak. Inkább a készpénz mellett döntöttünk. A borítékolt készpénzt a képviselő-testület tagok aláírás ellenében az előtérben adták oda az érkezők részére. Az országot, és az önkormányzatokat is sujtó nehézségek miatt, no meg a helyi beuházások kifizetése miatt majdnem kellemetlen helyzetbe kerültünk, de az utolsó pillanatokban azért minden megoldódott.
18.00-kor az Esély Alapszolgáltató Központ megbízott vezetője Nyári Tünde nyititta meg az ünnepséget. Szegény nagyon izgult, lámpaláz, kipirosodás és minden mellett próbáltam nyugtatgatni. Erőt vett magán, aztán beindult a verkli. Mindenkit köszöntött a szimpadról, majd engem kért fel az ünnepi beszéd megtartására. Nem szoktam beszédet írni, a fejemben összeáll a szöveg , és azok a témakörök amiről beszélni szeretnék. Mindenkit köszöntöttem, és 3-4 percben elmondtam a gondolataimat. Hagyomány a legidősebb férfi, és hölgy köszöntése is. Mielőtt befejeztem a beszédet, a színpadon, a "kissé megilletődött" Nyári Tündinek egy csokor virágot adtam át megöszönve a dolgozók egész évben végzett munkáját is.